Libamáj praliné Agárdi Kajszibarack pálinkával

Hozzávalók 4 főre

500 g hízott libamáj / friss, jó minőségű mert nyersen készül
1 l tej
10 g tengeri só


Előkészítés :

Jó minőségű friss libamájat.....

Elkészítés :
A májat szitán áttörjük.....

Tálalás :
A pralinékat tányéron....

Senki többet harmadszor/ A Kezdet

2010 nyárderekán, valahol egy tóparti tanya teraszán.
Két régi ismerős kártyázik. Póker láz ide vagy oda, ők magyar kártyával játszanak. Huszonegyet. Gondolkodásuk, jövő képük szerint hívjuk őket optimistának és pesszimistának.

Játék közben, hogy a hangulat azért emelkedett maradjon a vesztesnek is, jóféle pálinkát szürcsölgetnek. A tétet nem emelik a felhők közelébe, de a gondolatok néha annál is feljebb szállnak. Nem sokat beszélnek, érződik, minden mondatnak súlya van. Sokadik leosztás, sokadik koccintás után az optimista mély levegőt vesz, majd ….
- Ki kellene nyitni rendesen.
- Nyitva vagyunk, aki kérte annak főztünk.
- Szerintem a főztünkért is ide jönnek, nem csak a pálinkánkért.

Újabb osztás. Óvatos pillantás a két kártyára.
- A kaja, az nem olyan, mint a pálinka, nem áll el, hanem megromlik. A konyhánk is kicsi.
- Ha kell, majd bővítünk.
- Honnan szerzünk jó nyersanyagot? A gyümölcsért is bejárjuk az egész országot.
- Ha már annyit járkálunk, megkérdezzük: nincs egy kis mangalicájuk, vagy éppen jóízű répájuk, zellerjük.
- Te most hülyéskedsz? Könyöröghetek majd egy kis kapirgálós tyúkért, tojásért.
- Legalább csinálsz valamit.
- Ez jólesett. Még jó, hogy te vagy a humán erőforrás manager is.
- Kérsz még lapot?
- Nem.

Az optimista határozott mozdulattal leemeli magának a pakli legfelső lapját, és a másik kettő mellé csúsztatja. Szeme sem rebben, csak kérdez:
- Nálad mennyi?
- 17. És nálad?

Letesz két lapot: 19. Aztán mellépöcköli a harmadikat. Tök alsó.
- Gondoltam, - mondja ; ez is bejön. Aztán tölt egy kis piros vilmost. Egymás felé emelik a poharat.
- No, az első telt házra.

Ezzel meg is beszélték a részleteket.
Hölgyek, Urak : Önöknek egy osztást?

Majzinger János

séf

Blogindulás Agárdi módra

Hívhatnánk így is. Vagy „réz elejének”. Az mondjuk még helyén való is lenne. De nem is ez a lényeg. Hanem az elhatározás, és ami azt követi majd. Alkalmazkodva a jelen kor igényeihez, egy pálinkás-gasztro blog elindításán fáradozunk. Hiába vagyunk többen is akik a hagyományos, régimódi megoldásokat szeretjük, mondjuk úgy beadtuk a derekunkat. Az internet sebessége a szájhagyományhoz képest szédítő, minket pedig egy kissé sürget az idő, hiszen „egy életem, egy halálom”, tartja a régi mondás.

Reményeink szerint többen is készülünk ide írogatni, persze mindenki a maga szakterületéről: a főzdések arról éppen milyen gyümölcsöt babusgatnak, a gasztro hozzászólásokat a konyháról tudósítjuk, de szót kaphat ’ollókezűeduárd’ aki a látogatócentrum pazar pázsitját is nyírogatja, semmi kép nem hagynánk szó nélkül első Tibort, minden pálinka főzök legmegszállottabbikát, valamint a humánerőforrás-cégvezető-igazgató egyszemélyes posztját sem.

Elképzeléseink szerint megtudják: -miért jó kristálygömbből pont 2 cl-t töltögetni-ízlelgetni, és miért nem az agyagos föld alá inni magunkat, ragacsos szirupok megfejthetetlen elegyével;

-miért válik hasznunkra, ha sütés előtt néhány órával megcsepegtetjük mondjuk a mangalica szűzpecsenyénket és úgy érleljük;

Állítólag kapunk egy jó fényképező gépet is. Akkor pedig lesznek jó képek, meg videók: például a ’szomolyai fekete cseresznye utolsó útja’ epizód címmel, vagy disznóvágásunkat hanggal együtt bemutató rövid horror történet.

Célunk a gasztronómiai kultúra, az asztali örömök töretlen népszerűsítése, a mégoly nehéz - zacskós leveseket kínáló világunkban.

Hosszú ideig úgy köszöntek az emberek egymásnak: Tiszteletem, aztán jött a Jó napot , most éppen a : Szép napot -nál tartunk, mi pedig egyre több vendégnek szeretnénk azt mondani: Egészségére!

Majzinger János

séf