Két régi ismerős kártyázik. Póker láz ide vagy oda, ők magyar kártyával játszanak. Huszonegyet. Gondolkodásuk, jövő képük szerint hívjuk őket optimistának és pesszimistának.
Játék közben, hogy a hangulat azért emelkedett maradjon a vesztesnek is, jóféle pálinkát szürcsölgetnek. A tétet nem emelik a felhők közelébe, de a gondolatok néha annál is feljebb szállnak. Nem sokat beszélnek, érződik, minden mondatnak súlya van. Sokadik leosztás, sokadik koccintás után az optimista mély levegőt vesz, majd ….
- Ki kellene nyitni rendesen.
- Nyitva vagyunk, aki kérte annak főztünk.
- Szerintem a főztünkért is ide jönnek, nem csak a pálinkánkért.
Újabb osztás. Óvatos pillantás a két kártyára.
- A kaja, az nem olyan, mint a pálinka, nem áll el, hanem megromlik. A konyhánk is kicsi.
- Ha kell, majd bővítünk.
- Honnan szerzünk jó nyersanyagot? A gyümölcsért is bejárjuk az egész országot.
- Ha már annyit járkálunk, megkérdezzük: nincs egy kis mangalicájuk, vagy éppen jóízű répájuk, zellerjük.
- Te most hülyéskedsz? Könyöröghetek majd egy kis kapirgálós tyúkért, tojásért.
- Legalább csinálsz valamit.
- Ez jólesett. Még jó, hogy te vagy a humán erőforrás manager is.
- Kérsz még lapot?
- Nem.
Az optimista határozott mozdulattal leemeli magának a pakli legfelső lapját, és a másik kettő mellé csúsztatja. Szeme sem rebben, csak kérdez:
- Nálad mennyi?
- 17. És nálad?
Letesz két lapot: 19. Aztán mellépöcköli a harmadikat. Tök alsó.
- Gondoltam, - mondja ; ez is bejön. Aztán tölt egy kis piros vilmost. Egymás felé emelik a poharat.
- No, az első telt házra.
Ezzel meg is beszélték a részleteket.
Hölgyek, Urak : Önöknek egy osztást?
Majzinger János
séf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése