Blogindulás Agárdi módra

Hívhatnánk így is. Vagy „réz elejének”. Az mondjuk még helyén való is lenne. De nem is ez a lényeg. Hanem az elhatározás, és ami azt követi majd. Alkalmazkodva a jelen kor igényeihez, egy pálinkás-gasztro blog elindításán fáradozunk. Hiába vagyunk többen is akik a hagyományos, régimódi megoldásokat szeretjük, mondjuk úgy beadtuk a derekunkat. Az internet sebessége a szájhagyományhoz képest szédítő, minket pedig egy kissé sürget az idő, hiszen „egy életem, egy halálom”, tartja a régi mondás.

Reményeink szerint többen is készülünk ide írogatni, persze mindenki a maga szakterületéről: a főzdések arról éppen milyen gyümölcsöt babusgatnak, a gasztro hozzászólásokat a konyháról tudósítjuk, de szót kaphat ’ollókezűeduárd’ aki a látogatócentrum pazar pázsitját is nyírogatja, semmi kép nem hagynánk szó nélkül első Tibort, minden pálinka főzök legmegszállottabbikát, valamint a humánerőforrás-cégvezető-igazgató egyszemélyes posztját sem.

Elképzeléseink szerint megtudják: -miért jó kristálygömbből pont 2 cl-t töltögetni-ízlelgetni, és miért nem az agyagos föld alá inni magunkat, ragacsos szirupok megfejthetetlen elegyével;

-miért válik hasznunkra, ha sütés előtt néhány órával megcsepegtetjük mondjuk a mangalica szűzpecsenyénket és úgy érleljük;

Állítólag kapunk egy jó fényképező gépet is. Akkor pedig lesznek jó képek, meg videók: például a ’szomolyai fekete cseresznye utolsó útja’ epizód címmel, vagy disznóvágásunkat hanggal együtt bemutató rövid horror történet.

Célunk a gasztronómiai kultúra, az asztali örömök töretlen népszerűsítése, a mégoly nehéz - zacskós leveseket kínáló világunkban.

Hosszú ideig úgy köszöntek az emberek egymásnak: Tiszteletem, aztán jött a Jó napot , most éppen a : Szép napot -nál tartunk, mi pedig egyre több vendégnek szeretnénk azt mondani: Egészségére!

Majzinger János

séf